A harmadik dáma

 
Rohant, ahogy csak a lába bírta. A retro stílusú hotel harmadik emeletére tévedt. Ahogy kifordult a lépcsőről a folyosóra, a bordó, virágmintás szőnyegben majdnem orra bukott. Tudta, hogy hamarosan utolérik, tehát valahogy le kell ráznia őket. Ekkor már bánta, hogy nem dobta el a lapokat, mikor az orosz emelte a tétet. Annyira bízott abban a dáma párban, hogy teljesen kizárta a racionalitás minden egyéb eshetőségét, és felelőtlenül feltette még azt a lopott gyémántot is, amire az orosznak úgy fájt a foga. És az átkozott király pár csak bejött a ruszkinak! Hogyan lehetett ekkora mákja annak a senkiházinak? De nem számít. Amilyen ostoba, tényleg komolyan gondolta, hogy majd átadja neki a milliós kis követ. Ugyan már! Őt nem ilyen fából faragták.
 
Hallotta a lépcsőn felfelé futó, cingár csatlósokat, és csak abban bízott, hogy valamit sürgősen ki tud találni. Bármennyire is gizdák, ők négyen voltak ellene, komolyabb fegyverekkel ellátva, nála pedig csak egy 9 mm-es volt. Bár ha elég ügyes, kiiktathatja mindet. Mindig legyen B-terv, ezt vallotta, de most perpillanat egy ötlete sem volt kivitelezhető, így rögtönöznie kellett.
 
A folyosó végén az utolsó ajtóra tévedt a tekintete. Lenyomta a kilincset, de zárva találta. Nincs ideje finomkodni, az élete forog kockán. Az orosz kicsinálja, ha nem talál ki valamit. Nekiugrott az ajtónak, mire az kivágódott. A következő pillanatban már a szoba szőnyegén találta magát, egyensúlyát elvesztve pottyant a földre a vehemens belépőt követően. Még a földön fekve berúgta maga mögött az ajtót, majd feltápászkodott. Ekkor vette észre, hogy a nadrágszára beleakadt egy, az ajtóból kiálló kósza szögbe, ami végighasította a textilt, ahogy az ajtó bevágódott. Ott állt egy szakadt nadrágban, és azon tanakodott, hogy mi a fontosabb: Szerezni egy olyan ruhát, amiből nem lóg ki az alsója, vagy menekülni az orosz bérencei elől.
 
– Ki a franc maga és mit keres itt? – hallotta meg a vékony hangot a háta mögül. Ügyetlenül megfordult, és meglátta a fürdőből kilépő nőt. Finom domborulatait csak egy könnyed kombiné takarta el. A férfi ledöbbent az elé táruló látványtól, és egy pillanatra elfelejtette, hogy mi járatban van éppen. – Azonnal tűnjön el a szobámból, különben hívom a rendőrséget! – förmedt rá a nő, és már indult is az éjjeliszekrényen lévő telefonért.
 
– Arra semmi szükség, tényleg! – elindult, hogy megállítsa az asszonyt, azonban hiányos nadrágja összegubancolódni látszott, és a férfi hatalmasat bukott a földre. A nő felsikoltott, majd ijedten kapta a kezét a szája elé.
 
– Te jó ég, jól van? – kérdezte már kevesebb félelemmel a hangjában.
 
– Ezt így nem mondanám, de kérem, ne hívjon senki, és ne sikítson! – kérlelte a nőt, aki ekkor fölé hajolt, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg nem esett bántódása az idegennek. Felsegítette a székre, és ekkor látta meg sebet a homlokán.
 
– Istenem, de hát, vérzik a feje!
 
– Csak karcolás. A háborúban sokkal durvább sérüléseket szereztem – kezdte a szédítést a férfi.
 
– Nahát, maga katona?
 
– Mondhatjuk. Amikor szükség van rám, nem ellenkezem kiállni a szeretteimért és a hazámért.
 
A nő felsegítette a már sokkal szimpatikusabb férfit, és egy nedves kendővel igyekezett felitatni a kibuggyanó pár csepp vért.
 
– De mégis mi történt magával? Miért rontott be hozzám?
 
– Megtenne nekem valamit? – kérdezte a férfi elcsukló hangon.
 
– Egy ilyen bátor embernek bármit.
 
– Bezárná az ajtót, és nem faggatna arról, hogy miért estem be a szobájába?
 
– Hogyne! – a lenge hálóing átsuhant a motelszobán. A következő percben az ajtó már egy kisebb komóddal és egy székkel is ki volt támasztva. A férfi nem győzött hálálkodni és a nő kecses kacsóját csókokkal bombázni.
 
– Sajnos, ez egy titkos küldetés, így nem avathatom be a részletekbe. Ugye, megérti? – kacsintott a megszeppent nőre, aki már megbánta, hogy olyan durván rákiáltott a fickóra.
 
– Most mennem kell, de remélem, még látjuk egymást – a férfi felállt a székről, és szorosan magához ölelte vendéglátóját. A nő nem győzte kapkodni a levegőt. A férfi szakadt nadrágjában az erkélyajtóhoz lépett, majd még egy utolsó pillantást vetett a nőre, és kilépett a balkonra.
 
Az asszony már csak a hűlt helyét látta, mikor hangosan dörömbölni kezdtek az instabil ajtón. Nem telt bele sok idő, a vézna suhancok már bent is voltak a szobában.
 
– Nem tudom, mit akarnak tőlem, de itt ugyan senki mást nem találnak. Kérem, távozzanak, és a megrongált ajtó költségét rendezzék a szállodaigazgatójával – jelentette ki szigorúan, miközben tárcsázta a recepciót.
 
Pár perc múlva a kéretlen brigád már a szálloda biztonsági őreivel karöltve távozott a szobából. A váratlan látogató ez alkalommal megmenekült az orosz haragjától. Úgy tűnik, mégis csak szerencsét hozott az a harmadik dáma.
 
Talentum Mobile 
(Forrás: Kreatív Írás Kép Alapján – Talentum Mobile)
 
 

Ha tetszett, mutasd meg másoknak is...
Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Email this to someone
email
Print this page
Print
Pin on Pinterest
Pinterest

Hozzászólások

hozzászólás



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..