A királyfi és a Csontvázkirály

 
 
Egyszer volt, hol nem volt, messze Keleten élt egyszer egy öreg király. Ennek a királynak volt három fia. Gondolta egyszer az öreg király, próbatétel elé állatja a királyfiakat, s amelyik a legügyesebb, arra hagyja a birodalmát.
 
A világ négy pontját négy király uralta. Elküldte hát fiait a királyságból, hogy megszerezzék neki a másik három birodalmat. A legnagyobbat Délre, a középsőt Nyugatra, a legkisebbet pedig Északra küldte. Mivel a legkisebbnek kellett a legjobban bizonyítania, ő kapta a legnehezebb feladatot. Atyja azonban kegyes volt hozzá, és átadta neki azt a kis dobozt, amit ha kinyit, tüzet tud varázsolni még a sötét Északon is. Ezen kívül adott neki egy élesebb, pompásabb kardot is. A birodalmak királyai veszedelmes alakok voltak, így az öreg király azt kérte fiaitól, öljék meg az uralkodókat, és hozzanak bizonyítékot a győzelmükről. A királyfiak felkerekedtek, és elindultak a veszélyes küldetésre.
 
A legkisebb királyfi hosszú-hosszú utat tett meg lóháton. Rövid idő alatt elérte a havas mezőket, majd a sziklás, jeges hegyeket. Nehezen, de átjutott rajtuk. A fagyos szél minduntalan az arcába fújt, de ő nem rettent el. Hamarosan egy völgybe ért, ahol egy fogadóra bukkant. Ide tértek be az átfagyott utazók. Itt megpihent, majd másnap folytatta útját az Északi birodalom urához.
 
A vacogtató szélben nehezen haladt ugyan, de aztán elért egy erdőhöz. A hófödte fák sűrűjéből segélykiáltásokat hallott kiszűrődni. Először azt hitte, képzelődik, de a hangok egyre erősödtek. Valaki bajban volt. Beszaladt hát az erdőbe. A félhomályában hamarosan egy hálószerű dolgot pillantott meg a magasban. Közelebb ment, hogy jobban lássa. Ekkor pillantotta meg, hogy a faágak kuszán kapaszkodnak össze, mintha csak egy pókhálót alkotnának. S a csapda közepén egy ember kapálózott, ő kiáltott segítségért. A királyfi megszólította a foglyot.
 
– Jóember, hogyan került oda a magasba?
 
– Elkapott az Erdő Ura. Pedig csak át akartam menni ezen a kis ösvényen. Nem akartam rosszat. Kérlek, ments ki innen! De vigyázz, nehogy téged is elkapjon!
 
– Egyet se félj! Kiszabadítalak.
 
A királyfi nem volt híján a bátorságnak. Azonnal a fák tövében termett, és már mászott is fel az egyik törzsén. Felérve a góchoz, nem kímélve az ágakat, kardjával suhintva vágott utat a gallyak között. Azonban az Erdő Ura észrevette a fiatal királyfit, és elöntötte a méreg. A fák megremegtek, az ágak szinte életre keltek, és megindultak a királyfi felé. Az egyik ágacska a lába köré tekeredett, ám a fiú könnyedén lehántolta magáról. Tudta, hogy a kard nem lesz elég, hogy kimeneküljenek az erdőből, így hát a zsákjába nyúlt, és elővette a tűzcsiholó masináját. A kis fémdobozból egy pillanat alatt szikra, majd tűz gyulladt fel. A királyfi meggyújtotta az ágakat, melyek azonnal menekülőre fogták az iramot. A fiú elérte a faháló közepén kapálózó embert. Megégette körülötte az ágakat, mire azok sebesen visszahúzódtak eredeti helyükre, és még annál is tovább. A két férfi a földre huppant. Az erdőben egyre nagyobbra csaptak a lángok, és a füst kezdte fojtogatni őket. Gyorsan kiszaladtak a havas tisztásra, s távolról nézték, ahogy az erdő gonosz ura a tűzzel küszködik. Igyekeztek minél messzebbre kerülni a lángoktól.
 
A megmenekült férfi nem győzött hálálkodni a királyfinak. Különös fény csillogott a szemében. A királyfi úgy érezte, van valami furcsa ebben az emberben. Elmondta neki, hogy Észak királyához készül, és végezni fog vele egyszer s mindenkorra. Az idegen ledöbbent a királyfi bátorságától.
 
– Mivel készülsz legyőzni a rettegett királyt?
 
– A legjobb kardot kaptam atyámtól, és ott van még az éles eszem és a szerencsém.
 
– Gondolod, hogy ez mind elég lesz ahhoz, hogy legyőzz egy ilyen gonosz királyt? Te segítettél rajtam, úgyhogy most én is segítek neked – az idegen egy fekete üveget húzott elő a táskájából. – Fogd ezt! De csak akkor nyisd ki, ha ott leszel a királynál!
 
A férfi elbúcsúzott, a királyfi pedig folytatta útját az északi király palotája felé. Kíváncsi volt, mit rejt az üveg, de megjegyezte az idegen férfi szavait, és nem nyitotta ki. A szél ismét felerősödött, és a sötétben valahol a távolban kósza fényekre lett figyelmes. Megtalálta a király palotáját.
 
A bejáratot hófarkasok és hósárkányok őrizték. Mellettük az őrök jegyes páncélba bújva masíroztak a hatalmas ezüst kapu előtt. Ahogy közelebb ért, fantasztikus látvány tárult a szeme elé. Az egész palota ezüstösen csillogott a holdfényben.
 
– Gyere elő, Észak királya, ha mersz! – kiáltotta el magát a királyfi. A hószörnyek és az őrök azonnal közre fogták a hívatlan látogatót. Mérgesen vicsorgatták rá jegyes fogaikat, ám a királyfi nem rettent el.
 
– Ki merészel ilyen arcátlanul megszólítani? – a hang mennydörgéshez hasonlított.
 
– Hát én! A legkisebb királyfi keletről!
 
A palota fölött füstszerű anyag jelent meg a levegőben, majd kimagasodott a hatalmas csontvázalak. Körülnézett, és meglátta a kapu előtt az apró fiút.
 
– Könnyűszerrel eltaposhatnálak. Mire fel ez a bátorság? Tán meg akarsz halni? Bizonyára, különben nem jöttél volna ide.
 
– Nem én, ma te fogsz meghalni!
 
A király meglepődött, látva az elszántságát. Az őrök el akarták fogni a betolakodót, ám a király visszaparancsolta őket, mert ő maga akart végezni vele. Feldühödött a fiú szemtelenségén. Hatalmasat ordított, mire szájából jeges szél zúdult a fiúra. A királyfi a kardját a földbe vágta, és abba kapaszkodott, hogy el ne fújja el a szél. Annyira fázott, hogy már a csontjaiban érezte a fagyos levegőt.
 
A király ekkor kilépett a palota elé. Szemtől szemben álltak egymással.
(Forrás: Kreatív Írás Kép Alapján - Talentum Mobile)
(Forrás: Kreatív Írás Kép Alapján)
 
– Készülj a halálra, ostoba kölyök!
 
A Csontvázkirály irgalmatlan erővel csapott a földre, mire egy repedéshullám indult el egyenesen a fiú felé. A királyfi kitért az útjából, azonban a megrepedt, havas talaj kettévált, és mély szakadék keletkezett a rés helyén. A király óriási lábával könnyedén átlépett rajta, és máris a fiú előtt termett, aki így csapdába került.
 
– Most nem menekülsz előlem!
 
Kezét a magasba emelte, és készült lesújtani a fiúra. Azonban a királyfinak eszébe jutott az idegentől kapott ajándék. Előhúzta hát a zsákjában lapuló fekete üveget. Egy erős mozdulattal lecsavarta a fedőt. A látvány ámulatba ejtette. Erre aztán igazán nem számított. Az egyszerű üvegből vakító, égi fény tört elő. Kellemes melegsége azonnal szétterjedt a levegőben. A királyfi fogta az üveget, és az előtörő sugarat a királyra irányította. A forróság elárasztotta a jeges csontvázat, ami fájdalmasan felordított. Cseppekben olvadt le róla a jég, és egyenként hullottak alá a csontok. Hamarosan már csak egy kupac csonthalmaz maradt a helyén. Ezt követően a hószörnyek és az őrök is hasonló sorsra jutottak, míg végül a palota falai is olvadni kezdtek. A királyfi döbbenten figyelte az eseményeket. Mikor a palota is eltűnt, a csontokhoz lépett, és felemelte a koponyát. Ekkor azonban egy lágy hang szólította meg. Felkapta a fejét, és a hang forrását kereste. A palota maradványaiból egy vékony alak közeledett felé. Egy lány volt az.
 
– Te meg ki vagy és hogy kerülsz ide? – kérdezte meglepetten.
 
– Én vagyok Dél egyetlen királylánya. Hosszú évek óta tartott fogva az északi király. Sokan próbáltak már megmenteni, de eddig senkinek sem sikerült. Elárulod, mivel győzted le a Csontvázkirályt?
 
– Megmentettem egy idegent, akit az Erdő Ura elkapott. Tőle kaptam jutalmul ezt a fényt az üvegben.
 
– Ki volt az az idegen? – kérdezte a királylány.
 
A királyfi nem tudta, ki lehetett a különös alak. Csak annyit, hogy neki köszönheti a győzelmet, és hogy megmenthette a királylányt.
 
– Ez egy meleg, déli fény, és ezt csak egy ember tudja megszerezni. Ő pedig apám, a király varázslója. Minden birodalmat bejár, hogy összegyűjtse azoknak csodatévő kincseit. Vele találkozhattál az erdőben.
 
A királyfi és a királylány boldogan tértek vissza keletre, ahol az öreg király örvendezve fogadta őket. Testvérei már korábban hazatértek, de egyikük sem járt sikerrel. A nyugati és a déli király seregei ellen egyszerűen nem vehették fel a harcot. A király büszke volt a legkisebb fiára, aki örömmel mutogatta az északi Csontvázkirály koponyáját. Emellett kiszabadította a fogságban tartott királylányt is. A déli király annyira boldog volt, hogy neki adta egyetlen lánya kezét, és így a királyságát is. Pár év múlva a nyugati király trónörökös nélkül halt meg. Ekkor a bátor királyfi a három birodalom seregével bevette annak várát és megszerezte trónját.
Így történt, hogy a legkisebb királyfi egyesítette a négy birodalmat, és igazságos, jó királyként uralkodott, amíg meg nem halt.
 
 
 
Ha tetszett, mutasd meg másoknak is...
Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter
Email this to someone
email
Print this page
Print
Pin on Pinterest
Pinterest

Hozzászólások

hozzászólás



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..